Kommunikáció az állatorvosi praxisban II.
Az állatorvosi tevékenység szolgáltatásnak minősül. Szolgáltatóként pedig a megfelelő szakmai felkészültség és ellátás mellett egyéb igényeknek is meg kell felelni. Ma már az állattulajdonosoknak számít, milyen váróteremben várakoznak kedvencükkel, barátságos, higiénikus-e a környezet, megfelelő-e a műszerezettség, a vizsgálóba belépve pedig milyen benyomást tesz rájuk az az orvos, akinek majd a kezébe helyezik kedvencük sorsát.
Ahhoz, hogy az állatorvos megtalálja a helyes kommunikációs módot a tulajdonossal, először érdemes megvizsgálni azt a kapcsolatot, ami a gazdi és kedvence között létezik.
Ma már számos értekezés szól arról, hogy a társállataink megítélése, és családi életünkben elfoglalt helye komoly változáson ment keresztül az utóbbi 20-30 évben. Antropomorf világnézetünkben kedvenceinket is emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel és teljes értékű családtagként kezeljük őket. Ez hatványozottan igaz például gyermektelen házaspárok, vagy egyedülálló, időskorú emberek esetében. Ahogy gyermekeinknek is a legjobb ellátást, a leggondosabb ápolást szeretnénk biztosítani, ugyanilyen igényei vannak kedvencével kapcsolatban az állattulajdonosnak is.
A másik emberre gyakorolt első benyomás az élet más területein is meghatározó a kialakuló kapcsolatokban és nincs ez másképp az állatorvosi rendelőben sem.
A tulajnak a vizsgálóba lépve azonnal éreznie kell a kapcsolatot. A kedves beinvitálás alatt és után folyamatosan tartott szemkontaktus biztosítja az első kapcsolatot, majd a bemutatkozás egy határozott kézfogás kíséretében, amennyiben a tulaj először jár rendelőnkben.
A tulajdonossal történt megismerkedés után még a betegvizsgálat előtt fel kell venni a kontaktust tényleges páciensünkkel, a háziállattal. Nyugodt, kissé halkabb, de határozott hangon érdemes beszélni az állathoz és az előzetesen megtudakolt nevén szólítani. Ezt követően az első fizikai érintkezés is megtörténik, ami a kéz megszagoltatása után az állat simogatása, vakargatása. Ha a kis kedvenc jól reagál az első ismerkedő próbálkozásunkra, akkor a későbbi vizsgálat jelentősen könnyebb lesz. Természetesen az is előfordulhat, hogy a kisállat a számára szokatlan környezetben és szagok között minden barátságos közeledési kísérletünk ellenére bizalmatlan marad, de a gazdi így is tanúja volt az erőfeszítéseinknek és ez a legtöbbször elég a bizalom kiérdemléséhez.
Mindezek a lépések nem csupán a praxismenedzsment szempontjából lehetnek fontosak, hanem azért is, mert a megnyugodott, bizalommal bíró tulaj részletesebb, pontosabb kórelőzményi leírással szolgál nekünk ezzel segítve a gyógyító munkát, és a sikeres gyógyulási statisztikák produkálását. A rendelőből történő távozás előtt kedves apróság lehet az állat jutalomfalattal való megkínálása az állatorvos saját kezéből, természetesen csak akkor, ha a kisállat egészségügyi állapota nem szab gátat a táplálékkal történő jutalmazásnak (allergia, diabetes mellitus, speciális diéta).
A kialakult bizalmi kapcsolat, illetve az elégedetten távozó tulajdonos hozzájárul a stabil páciens kör szélesítéséhez, jó hírnevünk öregbítéséhez.
írta: Dr. Farkas Patrícia Éva